Üléspróba - 2. rész

Hamilton aktuális kijelentése kapcsán érdemes megnézni, hogy a szabálykönyvi előírások tervezési alapvetései miként befolyásolják a versenyző elhelyezkedését az autóban. Az FIA technikai szabályzata pontosan meghatározza a vezetőfülke minimum méreteit, amelyek főként biztonsági szempontok alapján íródtak. Ebbe nem csak az utascella keresztmetszete, megnyitása, a bukókeretek elhelyezése tartozik bele, de a versenyző sisakjának az elhelyezkedése is az egész autó hossztengelye szempontjából. 

A konstruktőrök számára fontos megkötés az autó súlyelosztásának néhány éve előírt szűkített tartománya, ami 2023-ban 44,6-46,1% közti terhelést jelent az első tengelyen, a hátsókra pedig értelemszerűen az autó teljes, versenyzővel mért tömegének 53,9-55,4%-a juthat. Mindezek mellett a tengelytávot 360 cm-ben maximalizálták tavaly óta, ami a versenyzők eddigi elhelyezését valamivel előrébb, az első kerekek felé tolta attól függően, hogy melyik csapat milyen tervezési filozófiát választott.

A 2021-ben a leghosszabb tengelytávot (372 cm) használó Mercedes a zéró oldalszekrény dizájn kívánalmai miatt különösen nagyot kellett változtasson 2022-re. Nagyjából 15 centiméterrel helyezték közelebb a versenyzőket az első kerekekhez, miközben a W13 tengelytávja 12 centivel rövidült. A szinte leborotvált oldalszekrények miatt a legtöbb dolgot centrálisan, az autó középvonalában kellett elhelyezniük, és a kötelezően rövidített tengelytáv miatt ez volt a legjobb megoldásuk a helyszerzésre. Persze az előrébb helyezett üléspozíció nem feltétlen rossz megoldás, hiszen az 1. részben említett '80-as évek első felében ennél is közelebb ültek a versenyzők az első kerekekhez, miközben 1200-1300 lóerős fenevadakat terelgettek. 

A Mike Elliott vezette tervezői gárda eleve ezzel az előrébb tolt versenyzői elhelyezéssel tervezte meg az új korszak első F1-es Mercedesét, ezt figyelembe véve lett kiszámolva az autó megkívánt tömegközéppontja és súlyelosztása is. Mivel a padlólemez összetett formáinak kialakítása, az áramlási keresztmetszet növelése kulcsfontosságú ebben a szabályrendszerben, ezért tervezői szempontból a legtöbb dolog ennek optimalizálása körül forog. Ami sokkal érdekesebb, hogy Hamilton csak most, a 2023-as szezon harmadik versenyén hozta elő a témát, miközben a Mercedes első tengelytől mért üléstávolsága 2022 óta gyakorlatilag semmit nem változott. Ez a tavalyi W13 és az idei W14 oldalnézeti összehasonlításából egyértelműen kiderül.

Elég megnézni a tengelytáv, a glória, a felső légbeömlő elhelyezkedését, amelyek gyakorlatilag egyvonalba esnek csakúgy, mint Hamilton a bukósisakjának elülső síkjai is. Ami változott az az üléspozíció, ez ránézésre egyértelműen magasabbra került idénre, Hamilton sisakja sokkal jobban kiemelkedik a glória hátsó síkja mögül, és többet kitakar a légbeömlőből. A bukósisakja szögéből ítélve a korábbinál kevésbé fekvő testhelyzetből, a fejét a tavalyinál jobban előrebillentve vezet. Ez logikus következménye lehet a Mercedes idei oldalszekrény módosításainak, amivel több helyet vettek el a versenyző alatti területből, így néhány centivel feljebb tolva pilótafülke alját és/vagy hátfalát.

Saját versenyzői tapasztalomból kiindulva ezek a függőleges dőlésszög változások néha sokkal kényelmetlenebbek tudnak lenni a vártnál, és önmagában inkább ez, mintsem az első kerekek közelsége nehezítheti meg jobban Hamilton összecsiszolódását az idei autóval. A fülünkben lévő egyensúlyérzékelő központ kiindulási helyzetére ugyanis mindannyian érzékenyek vagyunk, ehhez képest viszonyítunk minden térbeli mozgást, és ha a megszokottól kicsit is eltérő alapállásba kényszerítjük magunkat az befolyásolhatja a tökéletes érzékelést, különösen egy olyan helyzetben, mint egy Forma-1-es autó határon való vezetése.

Ettől függetlenül Hamilton elhelyezkedése cseppet sem egyedi az autóban, amint az a mezőny mind a tíz autójának összehasonlításából is látható. Ez alapján a Mercedes és a Ferrari versenyzői ülnek legközelebb az első tengelyhez, nagyjából 130 centire attól. A sor legvégén a McLaren és a Red Bull található, azonban az eltérések semmivel nem különböznek attól, ami egy találomra kiválasztott szezonban láthatnánk az autók felépítésbeli különbségéből adódóan. A két véglet között nagyságrendileg 15 centiméter az eltérés, azaz ennyivel ülnek hátrébb a McLaren és a Red Bull pilótái, mint Hamiltonék és Leclerc-ék, ami azért nem a világ vége.

Persze, mint oly sok minden, ez is nézőpont kérdése - ebben az esetben akár szó szerint. Ezzel együtt jelen esetben sokkal inkább arról a tipikus versenyzői hibakeresésről van szó, amikor az ember megpróbálja tételesen végigvenni a változókat, amik a vezetését befolyásolhatják, miközben az önmagába vetett hite változatlan. A versenyzői agy teljesen normális működése ez, amiben metodikusan végighalad az összes változón, hogy megértse a diszkomfort okát. Ahogy mondani szokták, egy bizonyos szint fölött a legtöbb dolog fejben dől el. 

Képek: XPB Images